2010. február 15., hétfő
Köszönet a Barátoknak
Szeretném megköszönni a megjelenéseteket Janinak a buliján! Azt hiszem sikerült örömet szereznünk Neki és egy olyan estét, amit nem fog hamar elfelejteni..
Ezt az idő majd megmutatja.
Számomra fantasztikus érzés volt, hogy azok az emberek, akiket első körből kitaláltam, és felkerestem - Ti -, mennyire hamar válaszoltak és egytől egyig meg is jelentek a bulin. Még a Szőke Zoliékkal is sikerült összefutni a házibuli utáni party-n a Merlinben.
Ez azt jelenti, hogy a meghívottak 95%-a megjelent.. Jó érzés.
Boldog vagyok, hogy ennyien a szívetekben hordjátok a Janit!
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.”
- Hamvas Béla
Szeretettel,
Füzi Zsófi
2010. január 28., csütörtök
Zárómondat
Az életem új irányokat vesz és úgy tűnik, már nem fér bele a heti 3-4 alkalommal való blogolás sem.
Nem időben.
Tartalomban.
S mint mondottam volt, nem tervezett módon jelent ez meg az életemben. Egyszerűen csak beköszöntött. Rámrúgták az ajtót kívülről, s a blogolós énem fogta magát, vette a kalapot és kabátját, még egy pillanatra visszanézett és rám mosolygott, majd elhagyta a területet..
Azóta vissza sem jött.
Most azért írok, mert gondoltam, azért közlöm ezt a blogomat lelkesen olvasó tömegek táborával.
Hogy ne várjanak nagy növekedést itt a továbbiakban, mert most nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz.
S hogy milyen irányba alakul az életem?
Igen. Végre irányban van.
Nagy változások álltak be és végre elkezdtem élni.
Minden egyes nappal egyre jobban a hátam mögött hagyva a félelmeimet, amiket a múltból hordozok magammal és arra koncentrálva, amit valóban szeretnék.
Mert végre IGEN, ez is kiderült! Megálmodtam.
Ha az életet van értelme darabokra szedni, akkor a magánéletemben is és a hivatásommal kapcsolatosan is előrelépéseket tettem.
Mindkettőben a nyári 2 nagybetűs Találkozás segített hozzá.
Az 1. Keresztes Jani..
Tudnék mesélni az álmaimról, amik a kapcsolatunk rezegtet meg bennem nap mint nap, de nem teszem.. Ezt a részét az életemnek meghagyom a saját privát szférámban..
A 2. Philip Judge (YOUnique Wealth)
A hivatástudatom tüzének fellobbantója.
Mióta találkoztam vele, amikor csak eszembe jut, egy olyan égető tüzet érzek a szivemben, hogy együtt dolgozzak vele és a csapatával, amit még soha, semmilyen munkával kapcsolatos dolog/személy iránt nem éreztem.
Előző hétvégén kicsit rámeditáltam a dolgokra, és rájöttem, hogy nem lehet több kérdésem a munkával kapcsolatban.
Philip az az ember, akinek élete és hivatástudata számomra tökéletes tisztasággal testesíti meg a spirituálitást.
A YOUnique az ő Gyermeke, és minden egyes részében az ő energiája fog belefolyni, ami annyira tiszta, amit nemcsak az üzleti világban nem láttam még, de az élet bármely területén ritka gyöngyszem..
Én erre tettem és teszem az Életemet, ami olyan tűzzel, boldogsággal és motiváltsággal tölt el, hogy nincs kétség a célom elérésének kimenetelében, ami konkrétan az, hogy együtt dolgozzak a Panamaiakkal.
Igen.. Én aztán merek nagyot álmodni!
Másik két régi és nagy tűzzel lobogó álmom is felszínre került az utóbbi időben, újból..
Könyv írás,
Éneklés..
Mióta ezek így letisztultak bennem, minden elindult.
A Body-Spirit százszoros erőn lángol, s még az előző hétvége után, amikor kimondtam a célomat a hivatásomban, az arra következő hétfőn megérkezett a YOUnique Weekly legelső kiadása, amiben a bal oldalon Philip Judge képe és cikkje mellette ott vagyunk Janival, plusz a levelm egy részletnek a bevágása..
Merj álmodni arról, ami totálisan boldoggá tesz,
aztán cselekedj! Teremtsd meg!
Nincs mire várni!
:)
2009. december 21., hétfő
Szívdobbanás
Voltam 12 napig Milánóban Noanával, akit 1 hónapja ismertem meg kb. Jól kidolgoztuk magunkat, hullafáradtan értünk haza, bizonytalanságba kergettem magunkat a munkáltató miatt, meg mindenféle üzleti gixer..
Noanával sorsszerű találkozónk volt ez. Sok minden átáramlott egyikőnkből másikónba és viszont ezen napok alatt..
Azóta már újból itthon, megint Janival.
Varázslatos újratalálkozást éltem meg vele, s még jobban élvezem a vele töltött pillanatokat, mióta megérkeztem.
Ma arkloki nap volt.
Karesznek odaadtam a dísz Szamuráj kardot, amit Noanaval találtunk neki Milánóban. Megérintette a dolog.
Karesz.. - Hogy mennyi szeretet van benne!
Úgy örülök, hogy Boldog!
Maga a nap is jó volt. Kicsit felforgatott érzelmileg.. Nem is véletlen, hogy még mindig nem alszom..
A lényeg, hogy sok minden történik.
Mégsincs kedvem írni mostanában.
Egyszerűen azt érzem, hogy nem érzem.
Már nem azért, mert nincs tartalom életem sorai között.
Egyszerűen csak nem.
És kész.
Talán majd változik ez is.
Most továbbra is csendben leszek.
Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok, s azt, hogy ezt a boldogságot tovább tudjátok vinni a hétköznapotok néha szürkének tűnő pillanataiba is!
2009. december 18., péntek
We are free now
Ezt a klippet szerettem volna feltölteni a múltkor is a Gladiátor helyett, de nem találtam. Most volt időm keresgetni, és megtaláltam.
Nem tudom miért, de érzelmileg engem nagyon megmozgat ez a rajzfilm a zenével együtt.
Még akkor találtam, amikor angliában laktam Andrew-val. Amikor megnéztem a felvételt, úgy éreztem, amit számomra átadnak a képek, annak a megélésére vágyom a kapcsolatomban. Andrew-val ezt nem éltem. Sokat nézegettem egy időben ezt a képsort, majd az idők hálószövedékébe veszett..
Nemrég jutott eszembe, hogy szeretném megnézni. Emlékeztem rá, micsoda hatással volt rám. Csak nem találtam.
Mostanáig.
Megnéztem, és megkönnyeztet. Úgy érzem, hogy Jani mellett pontosan azt az érzésvilágot találtam meg, amire mindig is vágytam. És ez varázslatos. Nincs semmi, amire panaszkodhatnék, s szerencsében ez nem is állna szándékomban.
Boldog vagyok, hogy élek, és szerethetek. Szabadon.
Azt akit én szeretnék, teljes szívvel-lélekkel.
Ez pedig egyértelműen az az ember, akivel végre összehozott a sors:
Janek.
2009. december 1., kedd
Hála
- élek
- tele vagyok lehetőségekkel
- egészséges vagyok
- szeretetben élek
- megvan a lehetőségem arra, hogy bármit tegyek
- azt dolgozom amit szeretek
- mindig úgy alakul az életem, hogy új lehetőségek közelébe kerülök, amik fontos előrelépést jelenthetnek az életem alakulásában
- találkoztam Chrissel, aki támogatott abban, hogy az önismeretemet erősítsem és azt éljem, amit valójában szeretnék
- az összes eddigi párkapcsolatomért, amik fejlesztettek és formáltak a pozitív irányban, hogy megélhessem a nőt magamban
- minden egyes negatív és pozitív tapasztalásomért, ami történt velem az életben, amik olyanná formáltak, ami ma vagyok
- jelenlegi párkapcsolatomért, amiben minden lehetőség adott arra, hogy valódi Kapcsolat maradjon életünk végéig
- tudok mosolyogni
- képes vagyok szeretni
- képes vagyok a változásra
- képes vagyok tanulni a hibákból amit elkövettem
- tele vagyok energiával
- mindig arra visz az élet, amerre szeretnék menni
- rengeteg dologban megtalálom magamat
- mindig van mindenre megoldás
- teljes mértékben hatással lehetek a saját életemre
- sok nagyon jó minőségű baráti kapcsolatom van
- a családom tagjaival egyre jobban jövünk ki
- :)
2009. november 22., vasárnap
Madár
Régen nem csíptem.
Mióta elkezdtem igazából ráérezni a harcművészet ízére és kipróbáltam magam egy s másban (mint birkózás/ box - nem komoly szinten, csak belekukkantva), azóta rádöbbentem, hogy mi a box szépsége.
Számomra..
http://profiboksz.hu/hir.php?id=18485
Tegnap végignéztük Madárnak a meccsét Janival egy közös barátnőnknél. Már majdnem elkapcsoltunk, mert annyira sokat beszéltek a riporterek, meg az alanyaik, hogy kezdtünk tőle megcsömrleni, de végül megszólalt a Republik szálljelkismadara és hagytuk magunkat az eseményekkel sodródni.
Madár ellenfeleegy olasz profi cirkálósúlyú boxoló, Fragomeni volt. A bunyó érdekessége, hogy az olasz szűk 10 kilóval többet nyomott, mint Erdei Zsolt.. Sokan jósoltak ezt, sokan azt..
Én megnéztem a meccset és figyeltem.
Az első 3-4 menet még úgyhogy jól ment Zsoltnak, és éles volt a figyelme, de az az utáni menetekben egyre jobban lehetett érezni, hogy fárad, fárad, hogy nagyon fárad.. Kezdett eltűnni az éles figyelme, a karjait nem bírta már úgy felemelni, hogy jól tudja védeni magát, az ütései irányának pontossága is sántítani kezdett..
Akkor azt hittem, hogy lőttek neki. Persze minden erőmmel szurkoltam neki tovább.
Eszembe jutott a hétvégi arkloki tábor, ami még a nyár 2. harmadában volt, ahol kicsit mi is betekintést nyerhettünk az ilyen típusú bunyó életérzésébe.
Emlékszem, hogy milyen érzés volt, hogy rajtam a kesztyű, s hogy az "ellenfél" minden pillanatban üthet. Hogy minden egyes rezzenésre ébernek kell lenni, s tudni elugrani, vagy elhajolni az ütés elől, s közben figyelni az adandó alkalmakat, amikor el tudod csípni a másik szabadon hagyott test területeit..
Borzalmasan fárasztó a figyelem és a mozgás ilyen típusú egyvelege.
És akkor ott volt tegnap Erdei és Fragomeni. A meccsük alatt megéreztem, mit jelent az a jópár kiló testsúlyfölény, ami az olasz boxolón volt. Erdei 100%-on teljesített folyamatosan, de az ő 100as ütései az olasznak kb a saját maga maximumának csak a 70%-ig értek fel, így nem vett ki belőle annyi erőt az sem, amikor Zsolt betalált neki.
Nem így Fragomeni ütései.. Zsolt nagyon ügyesen ugrott el a legtöbb vasöklöl csapás elől, és szerencséje is volt talán, hogy ennyivel megúszta. Mindenesetre, minden neki szánt és becsapódott ütés Fragomenitől, az ő erejét óriási mértékben csökkentette le.
Az 5.-6. menettől azt hittem vége lesz Madárnak. Teljesen éreztem a fáradtságát, a gyengülő figyelmét és védekezését, de ami jobban aggasztott, hogy az olaszt folyton olyan tekintettel láttam a menetek közti pihenőkbe, mint a meccs elején.. Azt gondoltam, ha ez összekapja minden erejét, pikk-pakk kiüti Zsoltot.. A menetek 1/3-tól viszont már őt is láttam fáradni, így reménykedtem tovább..
Madár végignyomta a 12 menetet..!
Számomra ez hihetetlen belső erőről vall tanúbizonyságot.
Ha a bírók nem őt hirdették volna ki nyertesnek, számomra akkor is ő lett volna az ebben a meccsben.
Ahhoz, hogy ekkora erőhátrányban végigcsináljon egy meccset valaki, ahhoz akkora önismeret, önuralom és önbizalom kell, ami kevés embernek van a világon.
Ez a srác megcsinálta.
Én nagyon büszke vagyok rá!
Madár-
Minden elismerésem a Tiéd!
