Box..
Régen nem csíptem.
Mióta elkezdtem igazából ráérezni a harcművészet ízére és kipróbáltam magam egy s másban (mint birkózás/ box - nem komoly szinten, csak belekukkantva), azóta rádöbbentem, hogy mi a box szépsége.
Számomra..
http://profiboksz.hu/hir.php?id=18485
Tegnap végignéztük Madárnak a meccsét Janival egy közös barátnőnknél. Már majdnem elkapcsoltunk, mert annyira sokat beszéltek a riporterek, meg az alanyaik, hogy kezdtünk tőle megcsömrleni, de végül megszólalt a Republik szálljelkismadara és hagytuk magunkat az eseményekkel sodródni.
Madár ellenfeleegy olasz profi cirkálósúlyú boxoló, Fragomeni volt. A bunyó érdekessége, hogy az olasz szűk 10 kilóval többet nyomott, mint Erdei Zsolt.. Sokan jósoltak ezt, sokan azt..
Én megnéztem a meccset és figyeltem.
Az első 3-4 menet még úgyhogy jól ment Zsoltnak, és éles volt a figyelme, de az az utáni menetekben egyre jobban lehetett érezni, hogy fárad, fárad, hogy nagyon fárad.. Kezdett eltűnni az éles figyelme, a karjait nem bírta már úgy felemelni, hogy jól tudja védeni magát, az ütései irányának pontossága is sántítani kezdett..
Akkor azt hittem, hogy lőttek neki. Persze minden erőmmel szurkoltam neki tovább.
Eszembe jutott a hétvégi arkloki tábor, ami még a nyár 2. harmadában volt, ahol kicsit mi is betekintést nyerhettünk az ilyen típusú bunyó életérzésébe.
Emlékszem, hogy milyen érzés volt, hogy rajtam a kesztyű, s hogy az "ellenfél" minden pillanatban üthet. Hogy minden egyes rezzenésre ébernek kell lenni, s tudni elugrani, vagy elhajolni az ütés elől, s közben figyelni az adandó alkalmakat, amikor el tudod csípni a másik szabadon hagyott test területeit..
Borzalmasan fárasztó a figyelem és a mozgás ilyen típusú egyvelege.
És akkor ott volt tegnap Erdei és Fragomeni. A meccsük alatt megéreztem, mit jelent az a jópár kiló testsúlyfölény, ami az olasz boxolón volt. Erdei 100%-on teljesített folyamatosan, de az ő 100as ütései az olasznak kb a saját maga maximumának csak a 70%-ig értek fel, így nem vett ki belőle annyi erőt az sem, amikor Zsolt betalált neki.
Nem így Fragomeni ütései.. Zsolt nagyon ügyesen ugrott el a legtöbb vasöklöl csapás elől, és szerencséje is volt talán, hogy ennyivel megúszta. Mindenesetre, minden neki szánt és becsapódott ütés Fragomenitől, az ő erejét óriási mértékben csökkentette le.
Az 5.-6. menettől azt hittem vége lesz Madárnak. Teljesen éreztem a fáradtságát, a gyengülő figyelmét és védekezését, de ami jobban aggasztott, hogy az olaszt folyton olyan tekintettel láttam a menetek közti pihenőkbe, mint a meccs elején.. Azt gondoltam, ha ez összekapja minden erejét, pikk-pakk kiüti Zsoltot.. A menetek 1/3-tól viszont már őt is láttam fáradni, így reménykedtem tovább..
Madár végignyomta a 12 menetet..!
Számomra ez hihetetlen belső erőről vall tanúbizonyságot.
Ha a bírók nem őt hirdették volna ki nyertesnek, számomra akkor is ő lett volna az ebben a meccsben.
Ahhoz, hogy ekkora erőhátrányban végigcsináljon egy meccset valaki, ahhoz akkora önismeret, önuralom és önbizalom kell, ami kevés embernek van a világon.
Ez a srác megcsinálta.
Én nagyon büszke vagyok rá!
Madár-
Minden elismerésem a Tiéd!
2009. november 22., vasárnap
2009. november 19., csütörtök
2009. november 16., hétfő
A bőr
Sok különböző fázison megyünk keresztül. Egyszer fenn, egyszer lenn. Megnyílás és bezáródás. Öröm és szürke magány, élet és halál..
Egyre többször érzem, hogy nem számít a múlt, hogy csak a jelenben kell elképzelni álmaink beteljesedését, és az ahhoz való beteljesülés egyre nagyobb erőt nyer.
Mégis sokszor a múlt árnyai tudnak felülkerekedni az emberen. A megszokások, a félelmek, a görcsök.
Pedig mi lenne, ha a kígyó nem tudná levetni a kinőtt bőrét??
Nincs mit tenni, meg kell tanulnunk nekünk is ugyan ezt.
Egyre többször érzem, hogy nem számít a múlt, hogy csak a jelenben kell elképzelni álmaink beteljesedését, és az ahhoz való beteljesülés egyre nagyobb erőt nyer.
Mégis sokszor a múlt árnyai tudnak felülkerekedni az emberen. A megszokások, a félelmek, a görcsök.
Pedig mi lenne, ha a kígyó nem tudná levetni a kinőtt bőrét??
Nincs mit tenni, meg kell tanulnunk nekünk is ugyan ezt.
2009. november 15., vasárnap
2009. november 13., péntek
Jön az Élet
Na jó. Akkor őszinte leszek (megint)..
Kicsit beszartam attól a lehetőségől, hogy végre úgy rendezem az életem, ahogy jól esik. Ráparáztam a lehetőségemre. Meg arra, hogy nem tudok vele élni. Szóval kemény betonkockák építése kezdődött, a magam kis boldogsága köré, és ki sem láttam mögüle..
Tegnap éjjel szétrepedezett az építmény és kicsordult mögüle a szívem.
Jó érzés volt, azt éreztem, hogy élek. Megint.
E nélkül mit ér az egész?
Zsófi, Zsófi, félős Zsófi..
Azért változhatunk..
Kicsit beszartam attól a lehetőségől, hogy végre úgy rendezem az életem, ahogy jól esik. Ráparáztam a lehetőségemre. Meg arra, hogy nem tudok vele élni. Szóval kemény betonkockák építése kezdődött, a magam kis boldogsága köré, és ki sem láttam mögüle..
Tegnap éjjel szétrepedezett az építmény és kicsordult mögüle a szívem.
Jó érzés volt, azt éreztem, hogy élek. Megint.
E nélkül mit ér az egész?
Zsófi, Zsófi, félős Zsófi..
Azért változhatunk..
2009. november 11., szerda
Szuttyogás
Hová tart a világ? Felfordulás van. Békeforralalmárok, celebintelligenciával rendelkezők, intelligens befeléfordulók..
És még?
Minek is állandóan a világmegváltáson agyalni?
Felesleges..
Figyelni befelé, s élni élni élni..
Bentről kifelé élni.
A boldogság kulcsa.
És még?
Minek is állandóan a világmegváltáson agyalni?
Felesleges..
Figyelni befelé, s élni élni élni..
Bentről kifelé élni.
A boldogság kulcsa.
A világ tényleg felfordult fenekestől..
Nehogy mi is így járjunk!
Akinek felajánlanak egy unciás aranyat 50 dollárért az kapjon az alkalmon, fusson az első pénzváltóba és hajrá!
ui: Utánaolvasok még annak, ki ez a Mark Dice, mert nemtom. Úgy látom valami nagy mozgalmista. Én nem vagyok a követői között, azt rögtön mondom, mielőtt még valakinél elszakad a vékony cérna.
2009. november 9., hétfő
A szünet után újra itt
Jóóó sok minden történik velem. A párkapcsolatom nagy léptekkel halad az útján, egyik minőségből a másikba olvadva át, a változás oltárán. Élvezem. Élvezzük.
A munka. Rendeződni látszik. Egyre jobban élvezem a masszázst, és egyre több új ember is mutatja felém az érdeklődését.
Az aranyüzlet is növekvőben van. Sok emberrel beszélgetek s beszélgetünk Janival együtt és szerencsére egyre több ember nyílik meg a dolog lényegi oldalára és nem az eszement kifogásokat keresik, hogy valamivel betámadjanak minket, hogy miért szar ez az egész, úgy ahogy van.
De már nem is érdekel. Lassan eljutok oda, hogy egy pillanat alatt leoltom azt, aki csak erre a nótára gyújtana rá, és megmondom neki, hogy lapozzunk. Nem probléma, ha valaki nem nyitott. Csak akkor az én energiámat ne rabolja a hülyeségekkel.
Örülök viszont, hogy vannak emberek, akik esélyt adnak saját maguknak, hogy megtudják, mi is a helyzet.
A kíváncsiak, akiket érdekel maga az arany, csak néhány infóból elkezdenek maguktól utána nézni, hogy miről szól a YOUnique és maga az aranybefektetés, s kérdésekkel jönnek vissza hozzám/hozzánk. Értelmes kérdésekkel. És ezt jó végre megtapasztalni! Már nagyon kezdett elegem lenni abból, hogy az emberek másból sem állnak, csak egy nagy reakciózási kényszerből.
Szóval amikor van egy apró nyitottság, és sikerül emberekkel erről a szerintem létfontosságú befektetésről beszélgessek, én már akkor boldog vagyok! Mert ugye erőltetni nem erőltetünk semmit. Mi is gondolkodtunk a dolgon egy hónapot, hogy mit kezdjünk vele. Infókat szereztünk, utána olvastunk, stb.. Megbizonyosodtunk róla, hogy ez nekünk való.
A lényeg, hogy jó újra emberek között lenni, főleg egyre nyitottabb és értelmesebb emberek között.
:)
Most ennyi, megyek lassan alunni. Hosszú és tartalmas nap áll mögöttem ma este is.
A munka. Rendeződni látszik. Egyre jobban élvezem a masszázst, és egyre több új ember is mutatja felém az érdeklődését.
Az aranyüzlet is növekvőben van. Sok emberrel beszélgetek s beszélgetünk Janival együtt és szerencsére egyre több ember nyílik meg a dolog lényegi oldalára és nem az eszement kifogásokat keresik, hogy valamivel betámadjanak minket, hogy miért szar ez az egész, úgy ahogy van.
De már nem is érdekel. Lassan eljutok oda, hogy egy pillanat alatt leoltom azt, aki csak erre a nótára gyújtana rá, és megmondom neki, hogy lapozzunk. Nem probléma, ha valaki nem nyitott. Csak akkor az én energiámat ne rabolja a hülyeségekkel.
Örülök viszont, hogy vannak emberek, akik esélyt adnak saját maguknak, hogy megtudják, mi is a helyzet.
A kíváncsiak, akiket érdekel maga az arany, csak néhány infóból elkezdenek maguktól utána nézni, hogy miről szól a YOUnique és maga az aranybefektetés, s kérdésekkel jönnek vissza hozzám/hozzánk. Értelmes kérdésekkel. És ezt jó végre megtapasztalni! Már nagyon kezdett elegem lenni abból, hogy az emberek másból sem állnak, csak egy nagy reakciózási kényszerből.
Szóval amikor van egy apró nyitottság, és sikerül emberekkel erről a szerintem létfontosságú befektetésről beszélgessek, én már akkor boldog vagyok! Mert ugye erőltetni nem erőltetünk semmit. Mi is gondolkodtunk a dolgon egy hónapot, hogy mit kezdjünk vele. Infókat szereztünk, utána olvastunk, stb.. Megbizonyosodtunk róla, hogy ez nekünk való.
A lényeg, hogy jó újra emberek között lenni, főleg egyre nyitottabb és értelmesebb emberek között.
:)
Most ennyi, megyek lassan alunni. Hosszú és tartalmas nap áll mögöttem ma este is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
