Sok különböző fázison megyünk keresztül. Egyszer fenn, egyszer lenn. Megnyílás és bezáródás. Öröm és szürke magány, élet és halál..
Egyre többször érzem, hogy nem számít a múlt, hogy csak a jelenben kell elképzelni álmaink beteljesedését, és az ahhoz való beteljesülés egyre nagyobb erőt nyer.
Mégis sokszor a múlt árnyai tudnak felülkerekedni az emberen. A megszokások, a félelmek, a görcsök.
Pedig mi lenne, ha a kígyó nem tudná levetni a kinőtt bőrét??
Nincs mit tenni, meg kell tanulnunk nekünk is ugyan ezt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése