Madár

Box..
Régen nem csíptem.
Mióta elkezdtem igazából ráérezni a harcművészet ízére és kipróbáltam magam egy s másban (mint birkózás/ box - nem komoly szinten, csak belekukkantva), azóta rádöbbentem, hogy mi a box szépsége.
Számomra..

http://profiboksz.hu/hir.php?id=18485
Tegnap végignéztük Madárnak a meccsét Janival egy közös barátnőnknél. Már majdnem elkapcsoltunk, mert annyira sokat beszéltek a riporterek, meg az alanyaik, hogy kezdtünk tőle megcsömrleni, de végül megszólalt a Republik szálljelkismadara és hagytuk magunkat az eseményekkel sodródni.

Madár ellenfeleegy olasz profi cirkálósúlyú boxoló, Fragomeni volt. A bunyó érdekessége, hogy az olasz szűk 10 kilóval többet nyomott, mint Erdei Zsolt.. Sokan jósoltak ezt, sokan azt..
Én megnéztem a meccset és figyeltem.
Az első 3-4 menet még úgyhogy jól ment Zsoltnak, és éles volt a figyelme, de az az utáni menetekben egyre jobban lehetett érezni, hogy fárad, fárad, hogy nagyon fárad.. Kezdett eltűnni az éles figyelme, a karjait nem bírta már úgy felemelni, hogy jól tudja védeni magát, az ütései irányának pontossága is sántítani kezdett..
Akkor azt hittem, hogy lőttek neki. Persze minden erőmmel szurkoltam neki tovább.
Eszembe jutott a hétvégi arkloki tábor, ami még a nyár 2. harmadában volt, ahol kicsit mi is betekintést nyerhettünk az ilyen típusú bunyó életérzésébe.
Emlékszem, hogy milyen érzés volt, hogy rajtam a kesztyű, s hogy az "ellenfél" minden pillanatban üthet. Hogy minden egyes rezzenésre ébernek kell lenni, s tudni elugrani, vagy elhajolni az ütés elől, s közben figyelni az adandó alkalmakat, amikor el tudod csípni a másik szabadon hagyott test területeit..
Borzalmasan fárasztó a figyelem és a mozgás ilyen típusú egyvelege.

És akkor ott volt tegnap Erdei és Fragomeni. A meccsük alatt megéreztem, mit jelent az a jópár kiló testsúlyfölény, ami az olasz boxolón volt. Erdei 100%-on teljesített folyamatosan, de az ő 100as ütései az olasznak kb a saját maga maximumának csak a 70%-ig értek fel, így nem vett ki belőle annyi erőt az sem, amikor Zsolt betalált neki.
Nem így Fragomeni ütései.. Zsolt nagyon ügyesen ugrott el a legtöbb vasöklöl csapás elől, és szerencséje is volt talán, hogy ennyivel megúszta. Mindenesetre, minden neki szánt és becsapódott ütés Fragomenitől, az ő erejét óriási mértékben csökkentette le.
Az 5.-6. menettől azt hittem vége lesz Madárnak. Teljesen éreztem a fáradtságát, a gyengülő figyelmét és védekezését, de ami jobban aggasztott, hogy az olaszt folyton olyan tekintettel láttam a menetek közti pihenőkbe, mint a meccs elején.. Azt gondoltam, ha ez összekapja minden erejét, pikk-pakk kiüti Zsoltot.. A menetek 1/3-tól viszont már őt is láttam fáradni, így reménykedtem tovább..
Madár végignyomta a 12 menetet..!
Számomra ez hihetetlen belső erőről vall tanúbizonyságot.
Ha a bírók nem őt hirdették volna ki nyertesnek, számomra akkor is ő lett volna az ebben a meccsben.
Ahhoz, hogy ekkora erőhátrányban végigcsináljon egy meccset valaki, ahhoz akkora önismeret, önuralom és önbizalom kell, ami kevés embernek van a világon.
Ez a srác megcsinálta.

Én nagyon büszke vagyok rá!

Madár-
Minden elismerésem a Tiéd!